Hy Everyone.! Hát akkor el is kezdeném az előző posztomban említett témát [nagy nehez azért csak kész lett.], ami nem más, mint a más embereket való cikizés, leszólás, és az őket szekálás, azért mert egyéniségek, és nem követik a többi "menőt" .

Először is, hogy honnan jött ez az egész ötlet, hogy megírjam ezt a cikket? A válasz egyszerű. Onnan, hogy pár évvel ezelőtt én is voltam ilyen helyzetbe, legalább egy fél éven keresztül. Éppen ezért szeretném, ha más, akivel [ neadj’úristen] megtörténik hasonló megalázás mások előtt, mikor Ő nem is tett semmit, csak a többi körülötte lévő személynek nem tetszik az, ahogyan él. [ Ami azért valljuk be a mai világban elég sok mindenkivel fordul elő...]

Egyébként már régebb óta meg akartam írni ezt a cikket, csak hát mindig gondolkodtam rajta, hogy hogyan, meg ilyesmi... Aztán találtam egy nagyon, de nagyon ehhez a témához illő zenét. Amelynek a szövege nagyon is ide passzol, és inspirálja, lelkesíti a hallgatót, hogy ne adja fel. A szám címe "Unbreakable" azaz törhetetlen. Amivel már magában nagyon jó "bíztatást" ad az esetlegesen életüket feladó, önbizalom hiányos személyeknek. A cikkben megosztom veletek ezt a számot, mert mindenkinek jól esik szerintem egy kis bíztatás. A magyar szövegét IDE kattintva elolvashatod. A zenét, és a hozzá tartozó videóklippet itt hallgathatjátok, és nézhetitek.:

Remélem tetszett a zene, és lelkileg kicsit jobb helyzetbe hozott titeket, mert most vissza kanyarodunk az eredeti témához.

•  Mit okozhat a lelkileg meggyötört, és önbizalom hiányos személyekkel a szekálás és gúnyolás?.

Általában először az ember csak poénnak veszi [már ha a bizonyos "szekáló személy"-vel nincs amúgy is negatív kapcsolatban], és vissza szól, és agyban elsuhan a gondolat mellett, hogy valójában őt tényleg csesztetik, és padlóra akarják tenni, hogy fölényeskedjenek felette. Majd mikor már, kezd rájönni, hogy mivan ha tényleg csesztetésből mondják azt, amit mondanak, akkor  kezd az önbizalmuk az akkorinál is lejjebb menni, és kezdik magukat rosszul érezni. A következő lépcső, amikor már tudják, hogy le akarják taszítani, önbizalmuk talán már nincs is, elveszettnek hiszik magukat, a barátok [ ha vannak], és a család próbál rajta segíteni és bíztatni [ már ha elmondja a szüleinek]. Általában ilyenkor, próbálnak ellenkezni és visszaszólni, azzal a kevéske erejükkel, ami még van és nem hagyják, hogy elsodorják őket, ami szerencsésebb esetben sikerül is nekik. Viszont ha már nagyon nincs önbizalmuk, vagy abszolút nem tudnak ellenérvet mondani, a rájuk mondottakra, mert inkább beletörődnek, akkor jön a "kikészülés" része az egésznek. Ami talán a legszörnyűbb, mert bezárkóznak és nagyon nehéz onnan kiszakítani őket. Mert az, hogy bárkiben is higgyenek, és bárkiben megbízzanak elveszett, és onnan felállni nagyon nehéz, de meg lehet csinálni. Persze vannak, akik inkább feladják.... azaz öngyilkosok lesznek, de higgyétek el, az sem megoldás, mert azzal azt a sok embert, akiben lehet, hogy te már nem tudsz bízni, de azért ők még szeretnek. Megbántod... vagyis nem megbántod, hanem fájdalmat okozol nekik azzal, hogy elkell búcsúzniuk egy olyan személytől, akit szerettek. Pedig mint te is tudod, nem jó érzés, ha valakidet elveszítesz. A szüleidnek ezzel ne okozz fájdalmat, hogy elveszítik a világon legjobban szeretett személyt az életükből. Próbálj meg hinni abban, hogy jobb lesz, mert mindig minden jobbra fordul egyszer!

•  Miért szekálnak ok nélkül az emberek másokat?

Erre a kérdésre több válasz is létezik. [Alázó személy (B) , az alázott személy (Y) ]

1. ok.:  Lehet a családi háttér miatt. Lehet, hogy Bvel nem úgy bántak a szülei ahogy, és ezt a lelki sérelmet Yon fejti ki.
2. ok : Lehet a féltékenység. Sokan [a mai világban főleg] nem tudják elfogadni, hogy valaki többre viszi az életében, mint ő. Mert lehet, hogy Ynak jobb adottságai vannak, mint Bnek. Lehet, hogy ezt B nem vallja be magának, és azt mondja, Yra, hogy csak azért cseszteti, mert idegesíti a jelenléte, mert elég furcsa személyiség. Bár szerintem attól, hogy valaki nem követi a többi "menőt", és saját egyénisége van még nem kéne csesztetni vele. Mindenki tartsa meg magába a véleményét másról.
3. ok.: Lehet az, hogy Y tudattal/ tudtán kívül elvett valamit, vagy valakit Btől, ami vagy fontos volt számára, vagy csak szimplán azért akadt ki rá, mert B tulajdona volt. Mostanság eléggé felkapott dolog az általános iskolába járó diákok, de még a Középiskolás diákok között is, általában a fiúk körében [ bocsi skacok, de ez az igazság], hogy elveszik az osztálytársuk cuccát és heccből felrakják valami magasan lévő helyre, hogy Y ne érje el, vagy tolltartót vesznek el Ytól és eltörik a ceruzáját. Sőt én még olyat is láttam, hogy egy lánynak a táskájába nyúltak bele, és kiszedtek belőle dolgokat és azokon röhögtek. [Ami azért elég parasztság volt tőlük... főleg, hogy még egy hülye "bocsánat" szót se tudtak kiejteni a szájukon.]
   Az első 1-2 alkalmat mindenki hülyeségnek veszi, és nevet a dolgon. De aztán amikor már olyan tizedszerre - húszadszorra csinálják meg Ynal ezt, akkor az már sértő. [ És csak így megjegyzésként mondom, hogy ezért fel is jelentheti Bt Yon.] Bocsi skacok, de én ezt közép suliba vagy általános felső tagozatba már gyerekesnek tartom.

Ennyi ok jutott nekem egyenlőre eszembe. Ha valakinek még esetleg van ötlete a cikk alatt lévő megjegyzésben leírhatja. Viszont most ugorjunk a következő kérdésre.:

• Hogyan lehet kibírni ezt a „kínzást”?

Van egy pár ötletem erre a kérdésre való válaszhoz. Barátokkal minél többet lenni, és velük megbeszélni ezt az egészet, és nem csak a barátokkal, hanem a szüleiddel is. Kamaszkorba persze senki nem hiszi, hogy a szülőkkel való beszélgetés és az Ő általuk kapott tanácsok a legmegfelelőbbek az ilyen problémákra. De sokszor nagyon sokat tudnak segíteni, mert ugye ezen Ők már „átléptek”. Ha esetleg mégsem a szüleiddel tudnád ezt megbeszélni akkor válaszd a barátid, főleg az idősebbeket, mert ők is sokat segíthetnek, de ha nincs idősebb barátod, akkor valamelyik olyan barátod akivel már történt hasonló. Ha nincs ilyen, akkor nagyszülők. Szintén bárki mondhatja, hogy „ biztos, nem velük fogom megbeszélni…hagyjuk már.” és hasonlók, de ha az előző típusú személyek egyike sem olyan, akkor Ők maradnak, és ők szintén abba a kategóriába tartoznak, akik ezen már túl vannak. [Ugyanis mindenkinek van mélypontja az életében és mindenkivel megtörténik az, amikor nem ő a központ, ha mégsem akkor is kerülhet ilyen helyzetbe.] Szóval nagyszülők, nekem néha a mamáim adják a legeslegjobb ötleteket. Úgyhogy ha senki nem tud segíteni, akkor fordulj hozzájuk. Ha pedig már senki nincs, akkor fórumokon kérhetsz tanácsot. [ De ha szeretnétek én is szívesen segítek!] Egy utolsó ötletként mondhatom a pszichológust, bár rájuk meg pénzt kell költeni. Több ötletem pedig nem igazán van.
Viszont van egy tanácsom! Soha, de SOHA ne nyúljatok ilyenkor szeszesitalokhoz, cigihez, gyógyszerekhez, kábítószerekhez. Mert higgyétek el, semmit sem segít!

Nagyjából ennyi jutott eszembe ehhez a témához. Ha valakinek van valami ötlete, akkor hozzászólásban nyugodtan leírhatja örömmel fogadom. Lehet, hogy csinálok egy ilyen fórumot az oldalra, ahol bárki kérhet segítséget. Még meggondolom, lehet hogy e-mail lesz, és majd oldalra írom ki a választ a kérdéssel együtt. J Majd eldől. Addig is legyetek jók, és fel a fejjel! Xoxo.